Benji csak nézett a lányra. Eleinte csak azt hitte, hogy ez biztosan valami vicc, de mikor a lány zokogni kezdett rájött, hogy nem az.. Amy sosem sírt. Megtanulta, hogy sírni csak a gyengék szoktak, és márpedig ő nem mutatkozhat gyengének..
-Eddig miért nem mondtad el?
-Mert féltem a reakciódtól. Amy ekkor már törölgette le a könnyeit, zokogása is enyhült, de újabb cigarettára gyújtott.
-De tudod, hogy nekem bármit el mondhatsz.! Soha semmiért nem ítélnélek el.. Az emberek már csak ilyenek.. Hibáznak és tanulnak a hibáikból. Mondta Benji és megölelte a lányt.
-Csak... Csakhogy én nem tanulok a hibáimból.. Mondta akadozva Amy.
-Szóval nem csak egyszer történt meg a dolog köztetek?
-Nem..
-Úgy mégis hányszor?
-Nem tudom pontosan. Sokszor.
-Csalódtam benned.. De nem azért mert ezt tetted hanem mert nem voltál képes elmondani.. Miért nem mondtad el?
-Szégyelltem a dolgot..
-Megbántad?
-Nem. Nem bántam meg.
-Akkor nincs mit szégyellni.Na lassan kapd össze magad. Már ha szeretnél menni Erichez.
-Igen szeretnék. Hol találom meg a ruháimat?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése